2008. szeptember 23., kedd

megjöttem...Val d'argent 1

ilyen kis hangulatos házak vannak arrafelé...ez egy kölcsönzött kép "mimosa"-tól-remélem nem haragszik meg érte...(később lesznek szuper képek,pl Rita , Orsi és a Szabadság szobor...


...odafelé a buszon még azt gondoltam,hogy nem élem túl a 14 órás üldögélést,bevallom,nagyon kellemetlen volt számomra,de mivel szerencsésen vissza is keveredtem ,ezt hamar el fogom felejteni...azt azért nem mondom,hogy holnap indulnék.
Ezen kívül minden maga volt a csoda, még a szállásunkon található WC ,zuhanyzó használata is élményszámba ment némelyikőnknek,kicsit olyanunk volt,mintha bármelyik pillanatban kilőhetnének a világűrbe.Mivel sötétben és "összekócolt "idegállapotban utaztunk,a tájban nem tudtunk gyönyörködni,viszont a" Szerelem a végzeten" c. amerikai filmet megnéztem negyedszer és ötödször,szerencsére több lehetőségem nem volt,és rácsodálkoztam miért tetszett ez nekem eleinte...persze még így is jobban teltek a percek...így inkább hálásnak kellene lennem,mint itten nagyszerüsködnöm,-hallom magamban az ellenség hangját.
A fényképezőm az első nap megunta a dolgot(még nem vettem jobbat),így a képes beszámolóm kicsit késik,de Rita barátnőm jóvoltából ,aki egy született száguldó riporter módjára villogtatta a vakuját (nagyon jó hangot adott ki a gép,még Barbara Willis is megdícsérte,hogy milyen jó)-de majd jön.Írhatnám,hogy a kiállítás olyan hatással volt rám,amit soha nem felejtek el,és ezt cifrázhatnám ,de ez így nem lenne igaz.Amire sokáig fogok emlékezni,azok a percek,amikor ott varrogatott előttem Reiko Kato,egy szerény ,törékeny kis nő,Yoko Saito egyik tehetséges tanítványa,neki is több könyve jelent már meg ,és most szereztem egy dedikáltat.Kép később...Két amerikai babás hölgy is ott volt különleges ,kecses babákkal,Barbara Willis és Betts Vidal-nagyon kedvesek voltak,kérték,hogy írjunk nekik ...szóval igazi élmény volt velük találkozni.Mivel Rita barátnőm régóta nagy tisztelője a hölgyeknek,közös fotó is készült,még az én kis SZ...gépemmel.


Barbara és Rita
folyt.köv.
ez a baba nem volt ott a kiállításon,de annyira cuki,hogy fel kellett ide tennem...

...és remekül menne Anna lányom tengerész stílusú szobájához

7 megjegyzés:

Névtelen írta...

Valaki Debrecenből nézegeti a blogodat! Vajon ki lehet az?

martimez írta...

Na ne szórakozz,kislányom!Rendes hozzászólást kérek!!!

Trudi írta...

Mindent egybevetve azért mégis nagy élmény lehetett! (Más: pont ma voltam Pápán, eszembe jutott, hogy meglátogathatnálak, de rájöttem,hogy nem tudok kapcsolatba lépni Veled.)

Trudi írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Monika írta...

Isten hozott itthon!!!!Örülök,hogy jól érezted magad!!!
Kell egy kis idő,amíg feldolgozod a napokat....
Gyönyörűséges ez a fatáblás ház!!!!

katafolt írta...

Szép lehetett!Mesélj még!

idi írta...

Nagyon várom a további képeket és beszámolót.Biztos szuper lehetett.Reiko Kato nekem is kedvencem.Hasonló gyönyörűségeket készít mint Yoko Saito. Jó lenne egyszer csak a negyedét tudni.